Vagus mobilizálással a krónikus stressz ellen: Sleep well kezelés

Ha megpróbálod belőni, hogy egy egytől tízig tartó skálán hol helyezkedik el az átlagos stressz szinted, (az egyest csak Buddha érte el, ő is csak egyszer, a 10-es pedig a "mindjártfelrobbanok"), akkor nálad mi lesz az eredmény?

Ez a kérdés egyike az első találkozásunk során feltett kérdéseimnek, és a válaszok túlnyomó többsége a tartomány felső negyedébe esik. Ez alól a "gyerekeim" sem kivételek - sőt: a versenysport bizony gyerekkorban is óriási mentális terhet tesz rájuk, még akkor is, ha egyébként imádják a sportjukat.

Ez egy őrülten izgalmas terület, mesélek majd róla részletesebben, de nagyon röviden összefoglalva azért kell ezzel foglalkoznunk, mert ha tartósan stresszes vagy, semmi sem jó.

Ha jön az oroszlán, benyújtja javaslatát, hogy ő téged most megenne, neked ettől a stressz szinted kiveri a plafont, és minden energiádat a menekülésre fordítod: ez normális. Optimális esetben elfutsz előle, megmenekülsz, majd öt perc múlva már abban gyönyörködsz, hogy a szellő hullámoztatja a mező füvének tengerét - ez szintén normális. 

A nem normális az, amivé a stresszre adott reakció nálunk, modern kori embereknél torzult: az oroszlán már ritkán nyújt be efféle javaslatot, helyette viszont ott van a munkánk, a főnökünk, féltjük a szeretteink egészségét a tudjukmitől, ott a hülye szomszéd, a béemvés aki NEM KÉPES INDEXELNI, a játszótéri anyukák, akik mindent IS jobban tudnak és a NAV is a fene tudja mire gondolt a múltkori levelében, mert ha emojikkal kommunikálna, valószínűleg az is érthetőbb lenne.

És ahelyett, hogy öt perc múlva már a mező füvének szépségén merengenénk, még este a villamoson is eszünkbe jut, hogy miért ÚGY nézett ránk az a nő a büfében, biztos valami baja van velünk, miközben a telefonunkat nyomkodva habzsoljuk az újabb és újabb impulzusokat. 

Ha nevén akarjuk nevezni a gyereket, akkor létrejön egy szimpatikus idegrendszeri túlsúly, ami tartósan megmarad: ez az, ami káros. A tartós túlélési üzemmód ugyanis nem fenntartható. Ilyenkor minden erőforrását arra fordítja a szervezet, hogy túléljünk: felnyomja a pulzust és a vérnyomást, hogy a keringő vérmennyiség elég oxigént szállítson az izmoknak a meneküléshez, a belső szervektől a vázizomzat felé tereli a vért - nincs jó emésztés vagy optimális szervi működés, a gyógyulási folyamatokat felejtsük el - elvégre az oroszlán szájában már minek emésztgetnénk. Rosszul, felszínesen alszunk - ugrásra készek vagyunk állandóan, az így kialakuló hormonális tájfun pedig további civilizációs betegségek hosszú sorának tárja szélesre az ajtót. 

Ez egy spirál, amiből ki kell rángatnunk magunkat.

Erre jó lehet bármi, ami kikapcsol, ami flow élményt ad. Lehet az kint lenni a természetben, sport (az élsport az egy másik állatfaj), meditáció, jóga, fülét vakargatva elbeszélgetni Bordival az élet nagy dolgairól, festeni, bármi, ami Nálad működik, ami lecsendesít, azaz paraszimpatikus kiegyenlítődést okoz.

Itt jöhet képbe a terapeuta: ezt a bizonyos kiegyenlítődést a paraszimpatikus idegrendszeri tónus fenntartásáért felelős agyideg, a vagus ideg közvetlen ingerlésével is el tudjuk érni.

Ez történik a sleep well kezelés során célzottan (és egyébként sok viszcerális -azaz közvetetten belszervekre ható- kezelés során mellékhatásként is): a vagus ideg lefutása mentén fekvő területet kezeljük, amitől a páciens azonnal relaxált, mélyen ellazult állapotba kerül.

Ennek hatására azonnal csökkennek a fájdalmak, előtérbe kerülnek a felépítési, gyógyulási folyamatok, pszichésen kiegyensúlyozottabb, ellazult állapotba kerülünk, és jellemzően nyugodt, mély, pihentető éjszakai alvás követi.

A kezelés kellemes, jóleső, nem fájdalmas, és lévén, hogy a szervezet saját működési mechanizmusát aktiváljuk, nem jár káros mellékhatásokkal. Mit szólsz, kipróbálod?